Rólunk

Rólunk (4)

A Női Értékek Pártjának alapszabálya

A lényeg röviden táblázatos formában:

 

 

Kell az ELLENSÚLY az EGYENSÚLYhoz!

Az emberek fele nő. Ebből sokan nőies nők. Az ő céljaikat is képviselni kell a politikában!

Ők apáikat, párjaikat és fiaikat mindig jobban fogják becsülni, mint önmagukat. Azt mondják, mi csak kettessel kezdődünk. De az egyeseket ne hagyjuk egyedül a mindannyiunk életét befolyásoló döntéseknél!

Ahogy a családokban, úgy a politikában is szükséges mindkét fél, a kettős nézőpont!

A Női Értékek Pártja az egyetlen, mely nem a gazdasági növekedést, hanem az emberiség túlélését teszi meg
fő céljának. Nekünk a fenntarthatóság nem technikai fejlődést jelent, hanem a biológiai evolúció folyamatosságát, gyermekeink jövőjét, egy továbbra is élhetőként megőrzött világban.

 

A Női Értékek Pártja idealista elvekre épül. Egy olyan jövőképet állít fel, mely nem a jelen reformjaira, hanem új társadalom kialakítását, egy valóban jóléti állam megvalósítását célozza.  Ahogy a feudalizmuson túllépett a világ a megfelelő időben, úgy a kapitalizmus is leváltható, egy még elnevezésre sem került, jobb rendszerre. (Ami akár nevezhető lenne szocializmusnak is, hiszen az sem volt soha, csak államkapitalizmus, melyet szocializmusnak, sőt néha kommunizmusnak becéztek.) De még jobb lenne a vitalizmus, mert minden területén, az oktatásban és a gazdaságban is az életteli természetes tetterőt támogatná, a többség számára a jelenlegi tehetetlenség és folyamatos csalódás érzete helyett.

 

A Női Értékek Pártjának célja, hogy ne a hitel teremtse a pénzt, hanem a munka. A munkapénz lehetővé tenné a tudás korlátlan megosztását, eltörölhetők lennének a szerzői jogok és szabadalmak, mely ezt akadályozzák.  Minden ember, aki dolgozik (kisgyermeket nevelők, a mai vállalati hierarchiában alacsonyan álló, valódi kivitelezést végző szakemberek, szociális, egészségügyi, oktatási területen dolgozók és munkájukat menedzselők is) valódi bért kapnak, mely nem függ a létrejövő haszontól, illetve más vállalatok bevallott nyereségének megadóztatásától. A profitorientált vállalatokat nem terheli a nonprofit szervezetek működése. A kutatásokat és fejlesztéseket nem korlátozzák a mecénások, támogatók pénzügyi lehetőségei, a szerzők és kutatók szintén magáért a napi munkájukért kaphatnak bért, sikerük esetén pedig annak társadalmi elismerése, szüksége (mintha eladná, de ingyen nyújtja), további (akár családjának egész életére megélhetést biztosító) pénzügyi eredményt hozna.

 

Az ember nagy tömegben buta - tartja a mondás.

De ez nem azért igaz, mert a többség ne tudná vagy érezné mi a jó és mi nem.
Hanem egyrészt azért, mert gyakori a félretájékoztatás, másrész azért, mert a társadalom rugalmatlanul változik. Hiába látja át a többség, hogy a politika, a mezőgazdaság, a pénzügyek, az oktatás és minden terület rosszul, romboló módon működik, a vezető kisebbség csak kis változásokat képes végrehajtani,
ezáltal sokszor nem javul, hanem inkább tovább romlik a helyzet.
A Női Értékek Pártja fokozatos, de nagy változásokat tervez. Nem vádaskodik, ámít, hanem javasol.
Legyenek lehetőségeink, legyenek választásaink! Nem kell elfogadnunk a jelen helyzet korlátait és követelményeit. Békésen is átalakíthatjuk magunk és utódaink számára a világot, hogy ne a tömegpusztítás,
hanem egy élheti bolygó legyen a jövő.

Ne féljünk a közvetlen demokráciától! Higgyünk magunkban, hogy tudjuk, mi a jó!
Ne féljünk a netdemokráciától! Ha a pénzünket rá merjük bízni a bank automatákra,
akkor a döntéseink is jó helyen lesznek az internet hálózatán.
Megfizethető népszavazásokkal, mindannyian együtt irányíthatunk.
Nem kellenek hibázó és hibáztatható képviselők!
Ahogy a család minden tagját bevonjuk az életünket befolyásoló döntésekbe,
úgy minden állampolgár megérdemli, hogy be legyen vonva az országot érintő kérdések megvitatásába.

Ízelítő a jelen és a jövő elképzelt jóléti társadalmának elvárásaiból:

Az jó, ha a gyerekeket 6 éves koruktól csendben ülve, kötelező tananyagokkal, a kulturált irodai életre, követelve, korlátozva és kritizálva szocializáljuk.

A gyerekeket lehetőségeik megismerésére, egyedi érdeklődésüket támogatva, tetterőssé érdemes nevelni.  Sikerük és a boldogságuk egyaránt cél.

Az jó, ha szabadalmak védik a szellemi tulajdont, a jó ötletek és megoldások terjedését, alkalmazását anyagi feltételekhez kötjük.

Minden tudás megosztandó, az ismeretekhez való szabad hozzáférés mindenkinek érdeke, az ember joga eldönteni megvesz vagy megcsinál-e valamit.

Az jó, ha a legfőbb elvárás a kötelességtudat, a vita és beosztottakkal való megbeszélés felesleges időrablás.

Az ember érezheti, hogy adott kötelezettségnek mennyire van értelme, jó vagy rossz célt szolgál-e.  Az ember nem tekinthető agyatlan, parancsvégrehajtó gépezetnek.

Az jó, ha a többség érdekei fölé helyezzük a multinacionális vállalatok befektetőinek érdekeit. Vagyis ha privatizációval a közösségi érdekeket magánérdekeltségek alá rendeljük.

A világ nem válhat szét szegény és gazdag polgárok­ra, országokra, kontinensekre. (Az erőforrásokban bővelkedő Afrika nem lehet az USA és az EU gyarmata. Ázsia nem rabszolgák gyülekezete.)

Az ivóvíz, a gyógyszerek (a fogamzásgátlók), wi-fi, de még a hitelek is nonprofit szolgáltatásként nyújthatók.

Az jó, ha túlnépesedünk, és függőségben élünk az egymásnak nyújtott szolgáltatások által.

A Föld eltartó képességét figyelembe kell venni. A Föld tart el minket, hiába követeljük ezt egymástól.

Az jó, ha az országokat és polgárokat eladósító hitel teremti a pénzt és pörgeti a gazdaságot.

Maga a munka teremtse a pénzt, hogy az ember bármilyen típusú erőfeszítése legyen megfizetve. (Pl. a valós kivitelezéseket végző szakemberek és a jövő generáció egészséges lelkét építő édesanyák is.)

Az a jó, ha az embert és környezetet kizsákmányoló profitorientált cégek terhére, adóból és járulékokból próbáljuk fenntartani az állam jóléti szolgáltatásait (oktatást, egészségügyet, nyugdíjrendszert).

Jó, ha kiszervezzük az oktatást és egészségügyet a profitorientált szférának.

A munkaalapon előálló fizetések nem terhelik az állam vagy a gazdasági társaságok költségkeretét. Az emberek szeretnek értelmes munkát végezni, így a bevételek nem korlátozzák többé motivációjukat.

Az ingyenes egészségügy és oktatás esélyegyenlőséget teremt minden polgárnak. Ezt csak tovább javítani érdemes.

Az jó cél, hogy mindenki járjon gépjárművel és mindenki internetezzen egész nap.

A technika nem helyettesítheti az egészséges környezetben végzett emberi tevékenykedést.

Az jó, ha kiirtjuk az erdőket, hogy nagyüzemben termesszük a gabonát. Ez civilizációnk alapja. Magyarország Európa éléskamrája, 30 millió főt is képes eltartani.

Állami palánta-termesztéssel önfenntartó erdőkerteket létrehozva (ehető növényeket ültetve úton-útfélen), kialakítható mindenhol a természetes élménykörnyezet.

Az jó, ha a földnek nem adjuk vissza, amit elvettünk, inkább beleürítjük salakanyagainkat az ivóvízbe.

Az ürülék-kezelésre többféle megoldás létezik, melyek a káros műtrágyázás természetes alternatívái.

 

 

 

Rózsaszínek és zöldek vagyunk, mert a nőket és a természetet szeretnénk képviselni minden kiváltság, túlszabályozás és központosítás ellenében.

Célunk a még sosem volt demokrácia megvalósítása. Hiszen annak idején a görögöknek, akik eszméjét felállították, még eszükbe sem jutott a nőknek (és a rabszolgáknak) szavazati jogot adni. 

Amikor a természetet és más népeket leigázó rómaiak a mai Kárpát-medence területére érkeztek, még nem voltak ott városok. Pannónia provinciát és a mai városaink alapjait azért fektették le, mert a terület természeti kincseit (vizeit, földjét, akkor még a mezőgazdaság kedvéért ki nem irtott erdőségeit) igen hasznosnak, kizsákmányolásra alkalmasnak találták.

A Duna szállítmányozási lehetőségei, természet alkotta védelmi vonala, nem is lehetett volna vonzóbb, egy óriási birodalom határvidékeként. 

Magyarország ma is életképes terület. Teljesen kizsigerelve nagyüzemi mezőgazdaság által akár 30 millió ember megélhetését is képes lenne biztosítani. De ezt nem akarhatjuk, mert hosszú távon nem lehet működőképes. Ha a természettel összhangban szeretnénk felnevelni gyermekeinket, lelki békében, nem robotolva élni, akkor nem a túlnépesedésért, hanem a paradicsomi feltételek visszaállításáért tevékenykedünk.

Nem csupán a saját túlélésünk fontos, hanem utódaink elkövetkező nemzedékeié is. A természet zöldje évmilliókon át biztosította ezt, a civilizáció azonban pár évtized alatt képes mindent romba dönteni. Eddig minden civilizáció összeomlott és amelyben élünk, annak sem rózsás a helyzete. A monokultúrában termesztett növényeink (búza, napraforgó, kukorica túlsúlya), lassan eltüntetik természetes, színes, változatos környezetünket, amit mindenképpen meg kell akadályoznunk.

Sokan kérdeznek minket arról, miért csak a női értékeket hangsúlyozzuk?